Bár a sztárok ragyogtak: 50 milliárdos dráma bukása – Hiányzott a történet lelke

A két ünnepelt sztár, Jun Ji-hyun és Kang Dong-won neve szinte garanciának tűnt a sikerre, ám a Disney+ nagyszabású, 50 milliárd koreai wonból készült „Polaris” című alkotása végül csalódást keltett a nézőkben. A sorozat, amely a tervezettnél sokkal gyengébben teljesített, bebizonyította, hogy a csillogó sztárok és a hatalmas költségvetés önmagában már nem elegendő a sikerhez.

„Polaris” már a kezdetektől fogva minden figyelmet magára vont. A két A-listás színész, Jun Ji-hyun és Kang Dong-won, valamint a két Korea közötti kémhistória epikus mérete már előre garantálta a magas nézői elvárásokat. A sorozat vizuális megjelenítése és a két főszereplő összhangja valóban lenyűgöző volt a végéig.

Ám a látványos külsőségek ellenére a kritikusok többsége szerint hiányzott a történet lelke, amely magával ragadta volna a nézőket. Nézzük, milyen pontok ronthatták el a nézők beleélését és a történet hihetőségét:

Először is, a főszereplők érzelmi fejlődése volt megmagyarázatlan. Jun Ji-hyun (Moon-ju) és Kang Dong-won (San-ho) karakterei elvileg sorsszerűen vonzódtak egymáshoz. Azonban a sorozatban nem kaptunk kellő mélységet abban, hogy mi vezette őket ehhez az erős érzelmi kötelékhez. Néhány találkozás és rövid párbeszéd után hirtelen alakult ki köztük mély kapcsolat, ami nem adott elég időt a nézőknek az azonosulásra. Csak a rendezés által teremtett hangulatot kellett követniük.

Másodszor, a szakértői karakterek hitelessége kérdéses volt. Moon-ju, az ENSZ nagykövete, és San-ho, a legendás titkosügynök is rendkívül felkészültnek volt bemutatva. Azonban a cselekedeteik gyakran nem illetek a szakértői szerepükhöz. Például Moon-ju egy kulcsfontosságú tárgyalás során túl könnyen hozott érzelmi döntéseket, San-ho pedig egy szigorúan titkos akció közben személyes érzelmei miatt hozott meggondolatlan lépéseket, ami veszélybe sodorta a küldetést. A karakterek beállítása és tényleges viselkedése közötti ellentmondás csalódást és kérdéseket keltett a nézőkben.

Harmadszor, a konfliktusok és azok megoldásai túlságosan a véletlenre épültek. A feszültséget növelő kritikus helyzetek gyakran túl könnyen oldódtak meg. Például a menekülő főhősök véletlenül találtak egy titkos átjárót, vagy a döntő bizonyítékok túl könnyen kerültek a főhősök kezébe. Ez a fajta forgatókönyv gyengítette a kémfilmekre jellemző feszességet, és előrevetítette, hogy a főhősök úgyis könnyen legyőzik a nehézségeket.

Végül, csak Jun Ji-hyun és Kang Dong-won „nézhetősége” sem volt elegendő ahhoz, hogy ellensúlyozza a gyenge történetet. Az eredmények magukért beszéltek: a „Polaris” a legutolsó rész megjelenése előtt a negyedik helyre csúszott vissza a népszerűségi listán, ami szégyenteljes eredmény egy „az év legjobban várt alkotása” címre aspiráló sorozat számára.

A „Polaris” szomorú búcsúja fontos leckét hagyott a K-tartalom piacán. Akármilyen ragyogó csillagokat (sztárokat) küldünk is az égre, ha nincs meg a „koherencia” nevű csillagkép, amely szorosan összeköti a nézők utazását, az történet el fog veszni és céltalanul fog sodródni.

A koreai internetezők csalódottságukat fejezték ki, sokan kritizálták a történet logikai hibáit és a karakterek motivációjának hiányát. Voltak, akik szerint Jun Ji-hyun és Kang Dong-won ellenére a sorozat gyenge forgatókönyve miatt nem volt élvezhető.