A koreai hullám szárnyalása Kínában? Titokzatos pillangóüzenet és a Hallyu reményei

Egy évszázadokon átívelő álom vagy a valóság küszöbén állunk? A Koreai Köztársaság és Kína vezetőinek rejtélyes beszélgetése a közelmúltban APEC-találkozón újraélesztette a reményeket a Hallyu, vagyis a koreai kulturális hullám kínai piacra való visszatérésével kapcsolatban.

Az eseményen, ahol a hivatalos eszmecsere zajlott, Lee Jae-myung elnök egy pillangó láttán megjegyezte Hszi Csin-ping elnöknek, hogy míg a pillangók általában csendben repülnek, ez a darab hangot adott. Hozzátette, hogy reméli, jövőre egy igazi, „daloló” pillangót láthatnak majd. Hszi elnök erre úgy válaszolt, hogy talán egy éneklő pillangót kellene létrehozniuk. Később Hszi elnök a találkozón megosztotta ezt a gondolatot, kifejezve azt a kívánságát, hogy ezek a gyönyörű pillangók elrepülnének a jövő évi APEC házigazdájáig, Senzenig, és ott még énekelnének is.

Ezt a lebegő, álomszerű eszmecserét sokan a Hallyu metaforájaként értelmezték. Úgy gondolják, hogy az üzenet végső soron azt jelenti: „Bárcsak a K-pop szólna Senzenben.” Ez a reménykedés arra utal, hogy a korábbi, titokban alkalmazott „Hanhallyeong” (koreai tartalomra vonatkozó korlátozások) feloldásra kerülhet.

A kínai piac hatalmas, és a fiatal generáció körében a K-pop iránti kereslet továbbra is robbanásszerű. Több mint harminc, 50 000 férőhelyes arénával Kína szórakoztatóipara óriási. Ha a Hanhallyeong megszűnne, a K-pop ügynökségek több száz milliárd won bevételnövekedésre számíthatnának. Kína gazdasági fellendülése érdekében nem zárhatja ki örökre a „pénzt hozó K-kultúrát’.

A hazai, kisebb és közepes méretű ügynökségek számára ez létfontosságú. Európában, Észak-Amerikában és Ázsiában már telített a piac, és kevés hely maradt új előadóknak. A régóta elzárt kínai piac jelenti az egyetlen reményt számukra.

„Kína annyira sokáig volt zárva, hogy az egész koncertipar válságba került. A Hanhallyeong feloldása a kisebb ügynökségek számára az egyetlen remény” – mondta egy zeneipari illetékes. „Sokan azt gondolják, hogy Kína megnyílik, ezért mindenki kiadja az albumait, még a szeptember-december közötti, általában lassabb időszakban is.”

Bár a „Hanhallyeong feloldása” még nem hivatalos, a kínai sztárok horribilisen megugrott fizetései is reményre adnak okot. Kína korlátozta nemcsak a koreai, hanem más külföldi sztárok látogatását is, ami drámaian megnövelte a hazai sztárok „ritkaságát”. Már 2016-ban, a Hanhallyeong kezdetén a kínai sztárok gázsija a produkciós költségek 70%-át tette ki, szemben a hazai vagy hollywoodi színészek 20-30%-os gázsijával.

„Hallottam, hogy a kevésbé tehetséges kínai sztárok fizetése rendkívül magas, és még a vezérszerepet is betöltik. Koreában viszont olcsóbbak és tehetségesebbek. Kína egy része már szeretné feloldani a Hanhallyeongot” – mondta az illetékes.

De nem minden rózsaszín. 2016 óta sok megbeszélés zajlott Kínával, de a Hanhallyeong továbbra is érvényben van. Felmerült az az érv is, hogy a K-pop szabadságot és egyéniséget hangsúlyozó stílusa ellentétben áll a kommunista rezsim „hazafiság” és „kollektivizmus” hangsúlyozásával.

A kínai kormány szigorú ellenőrzési logikája megmutatkozik a K-pop fandom kultúrájának közvetlen szabályozásában is. 2021-ben a kínai hatóságok a „Qinglang” (Tisztítás) kampány keretében leállították a „fandom gazdaság” elleni fellépést, betiltva a tehetségkutató műsorok fizetős szavazásait és a sztárok népszerűségi listáinak közzétételét. Abban az időben a BTS, IU és más koreai idolok nagy Weibo-fanklubjait is felfüggesztették „irracionális sztárimádat” miatt.

„Minden alkalommal csak beszélnek róla, de nem történik semmi. Végül is a 5000 férőhely feletti koncertek engedélyezése a kulcs. Jelenleg rajongói találkozók még mindig zajlanak, de éneklés nélkül. Nagyon vágyunk a Hanhallyeong feloldására, de sok bizonytalanság van ahhoz, hogy optimisták legyünk” – mondta egy szórakoztatóipari forrás.

A koreai internetezők vegyes érzelmekkel fogadták a hírt. Sokan reménykednek a Hallyu kínai piacra való visszatérésében, mondván: „Végre Kína is megnyílhat a szép zenének!”, míg mások szkeptikusak: „Már ezerszer elmondták ezt, de sosem történt semmi. Ne legyenek illúzióink.”