Új drámák mutatják be a munkahelyi élet zord valóságát és a kilencvenes évek nosztalgiáját
A koreai drámák figyelme ismét az irodák felé fordul. Az elmúlt időszakban több olyan sorozat is képernyőre került, amelyek a munkahelyi élet nehézségeit, a céges bulik kínos pillanatait és az 'eredmény' szó köré épülő mindennapokat mutatják be. A tvN 'Taepung Corporation' és a JTBC 'Mr. Kim, a nagyvállalat alkalmazottja, aki otthon lakik' című drámái pontosan ezt a témát dolgozzák fel.
Mindkét alkotás eltérő módon, de erősen megragadja a kor szellemét. Míg a 'Taepung Corporation' a kilencvenes évek IMF-válságának kilátástalanságát igyekszik reménnyel megtölteni, addig a 'Mr. Kim, a nagyvállalat alkalmazottja, aki otthon lakik' a jelenlegi vállalati kultúrát mutatja be realista módon, mindkettő a 'dolgozó ember' portréját kutatja.
A 'Taepung Corporation' egy olyan történet, amely a válság és a káosz közepette ismét talpra állítani próbálja a vállalatokat. Az IMF pénzügyi válságát, mint nemzeti tragédiát helyezi a középpontba. Kang Tae-poong (Lee Joon-ho) egykor az Apgujeong utcáit rótta, de apja halála után átveszi a kereskedelmi céget, és ezzel élete is új irányt vesz. Az ő és a könyvelő, Oh Mi-seon (Kim Min-ha) közös erőfeszítései, hogy megmentse a csőddel fenyegető céget, nem csupán egy egyszerű fejlődéstörténet, hanem a 'közösségi újjáépítés narratívája'.
A korszak részletes bemutatása növeli az érzelmi elmélyülést. Olyan tárgyak, mint a béres, a Citi-telefon, a teletext és a kazettás magnó tökéletesen idézik fel a kilencvenes éveket. A frizurák, a smink és a ruhák is 'akkori' hangulatot árasztanak. Ez a magas színvonalú vizuális megjelenítés nem csupán nosztalgiázás; egy olyan generáció túlélési történetének megidézése, amely nem veszítette el mosolyát a gazdasági nehézségek közepette.
A 'Mr. Kim, a nagyvállalat alkalmazottja, aki otthon lakik' egészen más szemszögből festi meg a 'dolgozó ember' portréját. Kim Nak-soo (Ryu Seung-ryong) első pillantásra tökéletes sikeres embernek tűnik. 25 év a nagyvállalatnál, saját lakás Szöulban, egyetemet végzett fiú, luxusautót vezető középkorú családfő.
Azonban a kamera kitartóan mutatja a csillogó küllem mögötti ürességet. Feltárul a 'gonosz öreg' néven emlegetett, a szervezetben csak küszködő férfi, a családja által elhanyagolt apa, az élete kereteit a vállalati ranglétrába szorító ember sivársága.
Kim Nak-soo minden ismert főnök arcát magán viseli. Az apai szigora, amikor azt mondja fiának: 'Menjél csak katonának', a képmutatása, amikor utasítja beosztottját, hogy mondjon le a léptetésről, a féltékenysége a kollégája sikere láttán. Még a táska kiválasztásakor is az a jelenet, ahol 'az igazgatója alatt és a beosztottja felett' árkategóriát keres, a hozzá tartozó generáció összetett öntudatát szimbolizálja. Így a 'Mr. Kim története' a nevetés álcája mögé bújtatott valóság szatírájává válik.
Mindkét dráma népszerűsége végső soron a 'valóság tükröződésében' rejlik. A tapasztalatok, amelyeket bárki átélhetett, természetesen illeszkednek a történetekbe. Bár eltérő korszakokat ölelnek fel, mindkettő közös pontja, hogy a munkahelyet az élet színterének tekintő 'átlagemberek túlélési történetein' keresztül generációkon átívelő empátiát alakítanak ki.
Jung Deok-hyun kultúrakritikus szerint: 'A nézők régóta erősen rezonálnak azokra a tartalmakra, amelyek a valóság egy szeletét tükrözik. Olyan időkben, amikor a siker nem könnyű, a nézők vigaszt keresnek azokban a történetekben, amelyek az ő fájdalmaikat képviselik. Mindkét alkotás népszerűségének oka, hogy pontosan megcélozza a közönség igényét az 'empátia tartalmakkal' szemben.' khd9987@sportsseoul.com
A koreai internetezők lelkesen kommentelnek, dicsérve a drámák realizmusát és a nosztalgikus elemeket. Sokan úgy érzik, mintha saját életüket látnák viszont a képernyőn, és pozitívan értékelik, hogy a sorozatok őszintén mutatják be a munkahelyi kihívásokat és az emberi kapcsolatokat.