A gyilkos elméje: A Fülöp-szigeteki koreai mészárlás igazi története a képernyőn

A múlt héten lezárult az SBS bűnügyi dokumentumfilm-sorozata, a '괴물의 시간' (A szörnyeteg ideje) negyedik része, amely mélyrehatóan feltárta a Koreában is ismertté vált Cshö Szejong (Choi Se-yong) által elkövetett borzalmas, több embert érintő emberrablási és gyilkossági ügyet a Fülöp-szigeteken. Ez az epizód, amely a népszerű '범죄도시2' (A Pólus 2.) film valós alapjául szolgált, a maga 2,95%-os csúcsműsoridejű nézettségével magabiztosan őrizte meg első helyét a drámán kívüli műfajok között a fővárosi régióban (Nielsen Korea, háztartásokra vetítve).

Az epizód leleplezte a 'gyilkos cégvezér' néven elhíresült Cshö Szejong kifinomult és kegyetlen bűnszervezetét. 2008 és 2012 között a Fülöp-szigeteken tartózkodó, nyelvtanulás vagy turizmus céljából érkező koreai áldozatokra vadásztak. A gyanúsítottak angoltanárnak vagy idegenvezetőnek adták ki magukat, majd a szálláshelyek tulajdonosaként csalták csapdába áldozataikat. A vádak szerint legalább 19 embert raboltak el és 7-et öltek meg, közülük négynek a holttestét a mai napig nem találták meg, hozzátartozóikat pedig örökös fájdalomba taszítva.

Cshö Szejong hátterét is megvizsgálták. Bár testvére szerint nem tűnt képesnek ilyen tettekre, élete ellentmondásosnak bizonyult. Szegénységben nevelkedett, apja szerencsejátékos volt, és 14 évesen egyedül szökött Szöulba, ahol bűnözni kezdett. Tinédzserként ismétlődő börtönbüntetéseket kapott betörésekért. Testvére szerint a börtönben is szorgalmasan tanult, és még az érettségit is megszerezte, sőt, az elsők között felismerte a PC-bang (internetkávézó) üzleti potenciálját.

A dokumentumfilm rávilágított Cshö Szejong manipulatív módszereire is. Kerülte a közvetlen gyilkosságokat, helyette inkább gyanúsítottjait irányította, gyakran brutális 'előadásokkal' tartva őket félelemben. Egy alkalommal egy leendő bűntársát egy jelenlévő személy meggyilkolásával ijesztett meg. A letartóztatása után is rettegve beszéltek róla a bűntársai, akik állításuk szerint nem tehettek mást, csak követték parancsait.

Cshö Szejong rendkívüli módon készítette elő bűncselekményeit. Hamis útlevelet készíttetett magának, gondosan ügyelve arra, hogy a fotó hasonlítson rá, sőt, még a kedvenc szemüvegét is viselte. A mobiltelefon helyett rádiót használt, hogy ne hagyjon nyomokat. Ügyvédje szerint érzelmek nélkül, gépszerűen viselkedett, míg az ügyész szerint tökéletesen megértette a helyzetet, és a legkedvezőbb hazugságokat gyártotta, mintha forgatókönyvet írt volna.

A sorozat tragikusan mutatta be az áldozatok családjainak szenvedését. Az egyik áldozat, Jun Cshol-van (Yun Cheol-wan) szülei maguk keresték fel a Fülöp-szigeteket, hogy megtalálják fiuk maradványait, és kétségbeesésük könnyeket csalt a nézők szemébe. Cshö Szejong továbbra is tagadja felelősségét, és egy öngyilkos bűntársára próbálja hárítani a felelősséget.

A dokumentumfilm végül arra figyelmeztetett, hogy Cshö Szejong élete még nem ért véget. Bár életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték, továbbra is jogi csatákat vív a feltételes szabadlábra helyezés vagy az újratárgyalás érdekében. Ez arra utal, hogy Cshö Szejong története még nem zárult le, és kegyetlen ambíciói bármikor újra felszínre törhetnek.

Az SBS '괴물의 시간' című négyrészes dokumentumfilm-sorozata a bűnügyi dokumentumfilmek új mércéjét állította fel, sikeresen vezette a Netflix dél-koreai toplistájának első három helyére, és a drámán kívüli műfajok nézettségi listáján is az élen végzett.

A koreai internetezők felháborodtak Cshö Szejong kegyetlensége és a dokumentumfilmben bemutatott manipulatív viselkedése miatt. Sokan kifejezték együttérzésüket az áldozatok családjai iránt, és reményüket, hogy Cshö Szejong soha nem szabadul börtönéből.