Meghalt a zseni, akit irigyeltem: Az Amadeus színjáték Szöulban

Ki döntheti el, mi a zsenialitás?

Soha nehéz elfelejteni egy zenét, ami felidéz emlékeket – gyerekkori altatóktól a tinédzserkori szerelmeken át a közös emlékekig. A zeneszerzők, Antonio Salieri és Wolfgang Amadeus Mozart, talán más időkben élték át ezeket a pillanatokat. Történetüket az „Amadeus” című színjáték meséli el.

Az előadás Peter Shaffer brit drámaíró darabján alapul, és az egyik legismertebb értelmezése a Salieri és Mozart közötti bonyolult kapcsolatnak. A színpadon bemutatott történetben Salieri irigykedik és féltékenykedik Mozartra, végül pedig a kétségbeesésbe taszítja. Azonban végül a saját emberi korlátai miatt bukik el, ami a büszkeség és az önhittség vége.

A darab egy olyan szereplővel kezdődik, aki már tízéves korában irigykedni kezdett a zsenire. Vicces, hogy egy felnőtt ember így érezzen egy gyereket. Manapság „terápiára” küldenénk, de a korabeliek nem ismerték a jövőt.

Antonio Salieri, a szegény vidéki fiúból lett udvari zenész szerepében Kvon Hoszan, Kvon Jul és Kim Dzseuk látható. A sors kegyeltje, Wolfgang Amadeus Mozart, akinek természetes tehetsége van, szerepében Mun Jukang, Cshö Dzsongu és Jon Juszok jelennek.

Az előadás gyönyörű dallamok mögé rejtett fájdalmat tár fel.

Mozart zenéje és a tánc egy filmjelenethez hasonló vizuális élményt nyújt. A színpadon látottak, az aranyló lépcsők és a megvilágítás, magával ragadóak.

A fekete-fehér, olykor sötét és világos, „őrültnek” tűnő Mozartot láthatjuk. Salieri nem mer hozzáérni, mert őt Isten választotta. Csak gyűlölet és undor halmozódik fel benne, ami Salieri „mindennapjait” jellemzi.

Mégis, Salieri mindenki által tisztelt zenész volt. Bár a király kegyeltje, belül szennyezett és romlott ember. Azonban amikor meglátja Mozat korrigálatlan kottáit, rájön saját gyengeségére.

Nyílik a mennyország és a pokol kapuja. A színpadon látható kereszt jeleníti meg az életet.

A ruhák és a fények mögött megbúvó rendezés a szeretet, a gyűlölet és a megbocsátás témáit keveri a zenével, emelve az érzelmi vonalat.

Salieri a „bolond” Mozarthoz képest magát tartja „normálisnak”. Mozartot a bor, a szerencsejáték, a nők és a mulatás jellemzi. Meg akarja ölni, de nem tudja.

Mozart nőit „La generosa”-nak nevezi, ami kezdetben „alantas nőt” jelentett, de később a saját nőjét „nagylelkű nőnek” nevezi. Kétarcúság, kihasználva a nőket, hogy elérje a céljait.

Végül a falak mögött a félelmetes árnyékban rettegő Salieri ellentétben áll az aranylépcsőn látott képpel. A mennyország és a pokol kapuja kinyílik, és Salieri remegve nézi az árnyékban megjelenő keresztet. De Mozart is sír az árnyékban. Kitől kérnek bocsánatot? Vagy ki kitől kérjen?

A „Amadeus” arról szól, hogy kiket bocsátanak meg és kiket nem.

Az előadás 23-áig látható a szöuli Hongik Egyetem Daehakro Művészeti Központ nagytermében.

A koreai internetezők lelkesen reagáltak a híres darab koreai előadására. Sokan kiemelték a színészek lenyűgöző alakításait, különösen a két főszereplő, Salieri és Mozart megformálását. „Elképesztő volt látni, ahogy ennyire átjön a karakterek közötti feszültség!” – írta egy kommentelő. Mások a rendezést és a zene felhasználását dicsérték, „Mintha tényleg Mozart korában éltem volna” – írta egy másik rajongó.