Kim Chang-hoon, a költészet dalnokává váltva, megnyitja az új fejezetet első szólókoncertjével

Kim Chang-hoon, a legendás Sanullim együttes tagja, dalszerző, festő és önmagát "a költészetet éneklő embernek" nevező művész, sikeresen zárta első szólókoncertjét, miután befejezte 1000 vers megzenésítését.

A projekt, melynek csupán a számadatok is lenyűgözőek, a vártnál is nagyobb lelkesedést váltott ki a közönségből, nem pedig csupán ünnepi hangulatot.

A koncert, melynek címe "Bizony, vendégszeretet lesz", a múlt hónap 15-én került megrendezésre a szöuli Gangnam Geumam Art Hallban, ahol a jegyek gyorsan elkeltek.

A színpad egyszerű volt, de Kim Chang-hoon gitárja, éneke és 25 versmegzenésítése tökéletesen betöltötte a teret. 25 költő verseinek szövegei egy nagyméretű vásznon jelentek meg, miközben Kim Chang-hoon hangján újjászülettek.

Kim Chang-hoon 23 versmegzenésítést és két saját, a Sanullim korszakból származó dalt, a "Monológ"-ot és az "Emlékezés"-t memorizálva adott elő, összesen 25 dalt. Kim Deok-joon, az "Genius Table" kulturális fórum tagja így nyilatkozott a jelenetről: "Minden egyes verset, egyetlen betűt sem tévedve, semmiféle prompt nélkül memorizált és énekelt. Elgondolkodva azon, mennyi ideig és milyen szívvel beszélgetett a versekkel, hogy teljesen magáévá tegye a hatalmas nyelvi visszhangokat, szinte tisztelettel adóztam."

Kim Deok-joon a színpadi előadást úgy jellemezte, mint "egy nagyszerű utazás, ahol a költészet, a zene és egy ember mély lelke összefonódik". Hozzátette: "A költők szívét, melyet minden versbe rejtettek, közvetlenül adta át hangjával és dallamaival. A vers ritmusának és érzelmének tökéletes megkomponálása, beleértve a refrént is, maga volt a 'magyarázat' és az 'egyetértés'." Ez a képesség, hogy a verseknek új életet leheljen, nem csupán a zene hozzáadásán túlmutatott, és teljes mértékben megmutatkozott a színpadon.

Különösen Kim Chang-hoont "költőként jellemezte, aki verseket énekel, és festőként, aki verseinek üres tereit tölti meg érzelmeivel". Megjegyezte: "Amikor becsuktam a szemem, a vers jelenetei peregtek le, és amikor kinyitottam, láttam, hogy a színpadon egy ember szabadon mozog a művészet három területe, a költészet, a zene és a festészet között." A koncert után is megmaradó visszhang "nem csak egy vers, hanem mély benyomás volt arról, hogyan viszonyul egy ember a művészethez és az élethez" - tette hozzá.

A koncert négy részből álló dalciklus formájában zajlott. Az egyik dal befejezése után nem volt taps, és a hátsó vásznon felváltva jelentek meg a versek és Kim Chang-hoon festményei. Ez egy egyedülálló élmény volt a közönség számára, akik szemükkel követték a verseket és a festményeket, fülükkel pedig a dallamokat.

A 1000 vers megzenésítésére irányuló projekt 4 éven át tartott, a "egy költő, egy dal" elvét követve. Kim Chang-hoon, aki korábban elmondta, hogy "1000 vers megzenésítéséhez évente 250 dalt kellene írni, elhagyhatatlanul, heti 5 napon", bevallotta, hogy "ha már az elején 1000-et céloztam volna meg, ez a szám elérhetetlennek tűnt volna". Mégis, ennek az esztelennek tűnő kihívásnak a végigvitele a művészeti filozófiájából fakadt, amely a verseket "szóban forgó drágaköveknek" tekinti.

Ez az előadás Kim Chang-hoon jelenét is összefoglalta. Nemrégiben Kim Wan-sunnal közös kiállítást "Art beyond Fame" címmel rendezett, ahol absztrakt és figuratív festményeket állítottak ki. Művészi útja, amely a zene, az írás és a festészet között ingadozik, immár nem csupán szavak, hanem valóság.

Koncert közben megjelent Kim Chang-wan, Kim Chang-hoon bátyja is. Kim Chang-wan megemlékezett a néhai Kim Chang-ikről, gitáron és kazun játszva elénekelt egy új dalt, majd előadta a Sanullim híres dalát, az "Anyát és a makrélát". A két testvér együtt töltött pillanatai csendes emlékeket idéztek fel a közönségben.

A "Monológ" és az "Emlékezés" dalok alatt a középkorú nézők arcán átsuhantak a régi iskolás emlékek. Egy kritikus így fogalmazott: "Azok a nézők, akik elhagyják a koncerttermet, talán a "Sétáltam az úton..." kezdetű 'Emlékezés' dalt dúdolhatták magukban."

A 1000 vers megzenésítésére irányuló projekt egyszerre érinti a koreai populáris zene és irodalom történelmét. Dallamot komponált 1000 költő szavaihoz, melyek közül néhány a "Ne légy szomorú" című albumon jelent meg. Továbbá kiadta a "Bizony, lesznek ilyen idők" című esszégyűjteményét, amely 23 költő prózai írásait tartalmazza, dokumentálva a versek zenévé alakulásának folyamatát.

Kim Chang-hoon kijelentette: "A legboldogabb ember én vagyok", hangsúlyozva, hogy a versekkel való találkozás ideje művészi vagyona lett. Jövőbeli tervei is a költészethez kapcsolódnak. "Szeretnék turnézni a költők és írók irodalmi múzeumaiban országszerte" - mondta. "Együttműködve a helyi önkormányzatokkal, szeretnék egy vers-dal túrát szervezni, amely összeköti a kulturális központokat."

Célja, hogy a versek hasznosságát és a dalok szépségét ne csak a könyvek lapjain, hanem a koncerttermekben és irodalmi múzeumokban ossza meg a közönséggel.

A koreai netizenek rajongtak a koncertért, sokan dicsérték Kim Chang-hoon sokoldalú tehetségét és a költészet iránti mély elkötelezettségét. "Ez egy valódi mestermű!", "A hangja és a versei egysége lenyűgöző", "Lelkünk megérintette ez az előadás" - írták a közösségi médiában.