Park Chan-wook új filmje: Zavarba ejtő alkotás a foglalkoztatásról

A foglalkoztatás bizonytalansága minden konfliktus gyökere, legyen szó a nemek közötti feszültségről, az Egyesült Államokban tapasztalható bevándorlóellenességről vagy a brit Brexitről. A technológia fejlődésével egyre csökken a munkaerő szükségessége, így a munkából származó jövedelem létfontosságú globális kérdéssé vált.

Erre a súlyos témára épült Park Chan-wook rendező legújabb filmje, az 'Nem tehetek róla'. Sokan várták a direktor új alkotását, különösen mivel hazánkban, a foglalkoztatás bizonytalanságának minden árnyalatát személyesen is megtapasztaló rendezőként, a 'Parazita' sikeréhez mérhető társadalmi elemzést vártak.

Sajnos ez a várakozás nem teljesült. Úgy tűnik, Park rendező elszakadt a kor követelményeitől, és saját világába zárkózott. A film főhőse, Mansu (Lee Byung-hun), egy túlzottan fényűző házzal rendelkezik, és autisztikus lánya zongorát tanul. Felesége, Mi-ri (Son Ye-jin) szabadságát különböző hobbiknak szenteli, mint a tenisz vagy a tánc. A párnak sok mindene van, így a hagyományos értelemben vett válság, amely egy munkáját elvesztő családfőt sújthatna, nem jelenik meg. Egyedül a ház eladása oldaná meg problémájukat.

Ehelyett gyilkosság történik. A film cselekménye a munkakeresés során elkövetett három rivális meggyilkolásán alapul. A gyilkosságok indoka azonban rendkívül személyes: a fényűző életmód fenntartása. Egy kisebb házba költözéssel megoldható lett volna a probléma, ehelyett öngyilkosságot követnek el. Az erkölcsileg rendkívül problematikus cselekedeteket komédiának álcázva próbálják elfedni, metsző irónia nélkül. Az ok-okozati összefüggések és a bűnösök büntetésének gondolata is elmosódik.

A film fekete komédiának indult, de végül csak slapstick komédiává silányult, amely csak üres nevetést vált ki. A társadalmi visszásságok eltűntek. Park Chan-wook szándékát, miszerint 'egy férfi hiábavaló küzdelmét próbálta bemutatni, hogy megvédje családját', saját helyzetének levetüléseként értelmezhetjük. Úgy tűnik, a film a rendező jövőjével kapcsolatos bizonytalanságáról és a vele járó félelmekről szól.

17 milliárd wonos költségvetéssel és a legnépszerűbb színészekkel a főszerepben, ez a film túlzottan öncélú. A gazdagok által elképzelt szegénységről szól, ami még a szegénységet is ellopja. Hiányzik belőle a nagy mester felelősségtudata és a világról alkotott képe. A kamera és a szereplők közötti távolság is nagy, ami a figyelmet a részletekre összpontosítja, nem pedig az érzelmekre.

A BBC a filmet "az év Parazitája"-ként jellemezte, ami 봉준호 rendezőnek sértés. A "Parazita" a kapitalizmus hiányosságait kutatja az emberiség szemszögéből. A film mély kérdéseket vet fel a gazdagok és a szegények közötti különbségekről, a szegénység és a gazdagság természetéről, valamint az egyén és a társadalom felelősségéről.

Az 'Nem tehetek róla' viszont hiányolja a filozófiát és a közösséget. Noha tartalmazhat rendezői fogásokat, amelyeket a filmiskolákban tanítanak, nem nyújt értéket a nézők számára. A sikerre való törekvés és az önzés egyaránt érezhető. Csak az erős cselekmény és a merész kísérletek maradtak. Bár a filmeknek nem feltétlenül kell társadalomtudományi szempontból megközelíteniük a témát, az foglalkoztatásról szóló filmnek mélyebb elgondolkodást kellene tükröznie.

A kiváló színészek tehetsége sok hiányosságot fedezett. Ezért a film élvezetes. Azonban ez csak növeli a csalódás érzetét. A nagy mester elvesztésének érzése óriási hullámként söpör el minket. Nincs mit tenni.

A koreai internetezők megosztottak a film értékelésében. Sokan elismerték a színészek lenyűgöző alakítását, míg mások kritizálták a történet logikai hiányosságait és a társadalmi üzenet hiányát. Az egyik kommentelő így fogalmazott: "Megnéztem, mert Park Chan-wook rendezte, de csalódtam. Úgy éreztem, mintha a pénzt pazaroltam volna el."